9. rész

Morogva nyomom ki az ébresztőt. Utálok korán kelni, de ha nem vagyok fent előbb, mint a többiek és nem rugdosom seggbe őket minden „még öt perc”-nél, soha nem indulunk el. Még bőven van időnk, ma csak délután kell dolgoznunk, ami most aggaszt, sokkal rosszabb, mint egy késés.
A SHINee ma ér haza a turnéról. Azóta nem beszéltem velük, mióta elmentek. Azóta már biztosan mindent tudnak.
A rajongókat nem osztotta meg úgy a kilépésem, ahogy arra számítottam. Kicsit csalódottak voltak, mert kiléptem a SHINee-ból, de örültek, hogy nem tűntem el, és az A.N.Jellt is megszerették. Félek, hogy mi lesz, ha találkozom a fiúkkal.
Vajon haragszanak? 
Még egy kicsit fekszem az ágyamon, a plafont bámulva és hallgatom Chin halk szuszogását, aztán úgy döntök, ahelyett, hogy korán reggel a hibáimon töprengve szenvednék, inkább felkelek.
A konyhában Dakho már reggelit csinál. Ő az egyetlen, akit nem kell ostorral hajtani, hogy elinduljon valamerre.
- Jó reggelt! - köszönök neki álmosan.
- Reggelt Taemin! - int vissza a fakanállal, bárgyú vigyorral az arcán. Ő lett a legjobb barátom, akivel sülve-főve együtt vagyunk. Hiába vonzódunk mindketten a férfiakhoz, a kapcsolatunk kizárólag baráti és egyikünk se akar többet.
- Kérsz enni? - már tudja, hogy ez felesleges kérdés, így ahogy kimondta már egy rántottával megpakolt tányért rak elém az asztalra.
- Jó étvágyat! - mondja, miközben színpadiasan meghajol, majd visszamegy, mielőtt odaég a következő adag.
- Köszönöm. - mondom már teli szájjal. Talán Dakho néha kiállhatatlan, de istenien főz.
Miután befejeztem az evést, ráhelyezem a tányért a precízen felállított mosatlan edények tornyára, amit majd egyszer szándékunkban áll elmosni, de egyelőre senki nem vetemedett még rá.
Miután Dakho a többieknek is megterített, nekiindulunk, hogy felébresszük őket.
Felrázom az édesen alvó Chint, aki már megtapasztalta milyen, ha sokáig nem hajlandó felkelni, úgyhogy ásítozva kimászik a plüssei alól. Mire átérek a szomszéd szobába, már Shou és Hyunki is ébren várnak, hogy valahogy együtt felébresszük a még horkoló Daehyunt.
- Na, fiúk? - nézek rájuk, mire mindhárman felállnak és nekiállunk kiszedni az ágyból a kómás rapperünk.

*

Pár órával később már mind felöltözve indulunk a táncterembe, ahol közlik velünk, hogy ma a másikban leszünk és osztozunk rajta a SHINee-val. Ennél jobban már nem is érezhetném magam.
Szerencsére egy óra tánc és a többiek hülyéskedése után végre sikerül elfelejtenem az aggályaimat.
Mikor a koreográfusunknak sürgős dolga akad és elrohan, mind elterülünk a földön.
- Majdnem fellöktél te idióta! - szólal meg hátul Dakho, miközben Hyunkit rugdalja.
- Nem én tehetek róla... te vagy béna! - próbálja hárítani a rúgásokat.
- Tessék? - háborodik fel Dakho.
- Hát... ha két ballábas vagy, arról mi nem tehetünk. - szólok bele vigyorogva, mire Dakho abbahagyja Hyunki rugdalását és elindul felém
- Hogy mondod hyung? - kérdezi ördögi vigyorral és mielőtt mozdulni tudnék, visszanyom a földre, ráül a csípőmre, a kezeimet pedig a fejem fölött a padlóhoz szegezi.
- Két ballábas vagy! - válaszolom már a nevetéssel küszködve, majd minden erőm összeszedve átfordítom magunkat, hogy én legyek felül. Kézzel lábbal kapálózik, hogy kikecmeregjen alólam, de semmi esélye.
Most veszem észre, hogy a többiek röhögése elhalt, így felnézek rájuk. Épp az ajtót bámulják, ahonnan a négy meglepett SHINee tag figyeli a kis jelenetünk. Nálunk ez megszokott, de ők nyilván másképp látják, szóval inkább egy mozdulattal leugrom Dakhoról, majd felsegítem.
- Ezt még visszakapod hyung. - mondja miközben álló helyzetbe tornázza magát.
- Hát persze. - válaszolom vigyorogva, aztán egykori csapattársaim felé fordulok. Próbálok rájönni, mit gondolhatnak.
- Ki tudnál jönni egy percre Taemin? - kérdezi Key, majd a választ meg sem várva elindul kifelé. Még mindig nem merek ellentmondani neki, így utána megyek. Kint a folyosón megállok vele szemben, felkészülök a prédikációra és a fejmosásra, de ehelyett csak magához ránt és szorosan átölel.
- Jaj, Taeminnie úgy hiányoztál! - motyogja.
- Te is nekem.- felelem a könnyeimmel küszködve. - Nem haragszol?
- Megértettük, hogy miért döntöttél így. - sóhajtja, majd eltol magától és a hajamat kezdi igazgatni.- Megváltoztál.- mondja mosolyogva.
- Egy jó fodrász csodákra képes. - vigyorgok rá, mire mindkettőnkből kitör a nevetés. Ekkor megérkezik Jinki és Minho is és ők is megnyomorgatnak, és persze a hajamat piszkálják.
- Öcsi, végre férfiasan nézel ki! - röhög Minho, miközben épp eltünteti a reggeli fésülködésem minden nyomát.
- Hagyd már! - szól rá röhögve Jinki. – Végre egy irányba áll a sörénye.
- Köszönöm fiúk, én is örülök nektek... - morgom, miközben próbálom helyreigazítani összekuszált tincseim, de a vigyort nem tudom letörölni az arcomról. Úgy örülök, hogy nem haragszanak.
- Jonghyun egy szemétláda volt. Értjük, hogy így jobb neked. - mondja megkomolyodva Jinki.
- Key több mint két hétig nem állt szóba vele, mire Jinkinek sikerült kibékíteni őket. - súgja Minho amíg a másik kettő a hajamat tárgyalja ki.
- Menjünk be! - mondom, mert attól félek, hogy a srácokat közben Jonghyun felfalja.
Mire visszaérünk a terembe a SHINee koreográfusa már ott van. Ő is megölelget, aztán utasítja a csapatot, hogy kezdjék a gyakorlást. Az A.N.Jell tagjai a terem minden pontján szétszóródva próbálják felfogni a helyzetet. Jinki mellett hirtelen el is felejtettem, hogy én is leader vagyok.
- Fiúk, szorítkozzunk a terem egyik felére! - kiabálok oda nekik, mire mind fogják a cuccukat és szó nélkül teszik a dolgukat.
- Hű, Minnie! - szólal meg mellettem Minho. - Igazi falkavezér vagy. - majd újra összeborzolja a hajam.
Lefejtem magamról Minhot és elindulok a csapatomhoz. Látom a fiúkon, hogy rosszul esik nekik, hogy otthagyom őket, de el kell fogadni a tényt, hogy én már nem tartozom közéjük.
Jonghyun épp átöltözik. Ahogy észreveszem, azonnal el is kapom a tekintetem és elkezdem magyarázni a lépéseket a bandámnak. Még mindig ugyanolyan hatással van rám a jelenléte...

*

Pár óra gyakorlás után kimerülten rogyunk a földre a terem sarkában.
- Hyung, úgy elfáradtam! - nyafogja Chin, miközben szokásához híven, lefekszik mellém és az ölembe hajtja a fejét, amit én megszokásból azonnal simogatni kezdek. És ekkor hirtelen úgy érzem, mintha ezernyi szempár szegeződne rám, pedig csak négyen bámulnak. A terem másik végén megfagy a levegő és minden SHINee tag engem néz. Próbálok úgy tenni, mintha észre se venném, de elég nehéz. Aztán a másik oldalról Dakho ül mellém és hajtja a fejét a vállamra, ezzel újabb csontig hatoló pillantásokat kiváltva a másik csapatból.
Ugyan már! Chin mintha a kisöcsém lenne, ráadásul nem is meleg. Dakho pedig a legjobb barátom. Mind olyanok, mintha a testvéreim lennének. Bár ők ezt nem tudhatják, azért ne higgyék, hogy az egész bandával viszonyom van!
Talán jobb lenne eltolni őket, hogy megszabaduljunk a SHINee fürkésző szemeitől, de nem teszem. Azért léptem ki, hogy ne kelljen előttük színészkednem, így most sem fogok. Hogy eltereljem a figyelmem, inkább bekapcsolódom Daehyun és Hyunki beszélgetésébe a ma esti tévéműsorról, amit később csak Hyunkival folytatok, mivel Daehyun épp a próbaterem padlóján horkol.
Mikor úgy döntünk, hogy hazamegyünk, elköszönök a srácoktól, akik még mindig furcsa pillantásokkal méregetnek. Kivéve Jonghyun. Ő rám se néz.

*

Otthon nagyot sóhajtva huppanok le a kanapéra, miután rábeszéltem a többieket egy jó kis horrorra. Shou egy hatalmas tál pattogatott kukoricával vágódik le mellém, mielőtt még elfoglalják a legjobb helyeket. Minden filmnézésnél háború dúl az ülőhelyekért, és meglepő módon Hyunki és Dakho képes verekedni legtovább, akár a padló egy azon pontjáért is...