4. rész

Reggel mire felébredtem, a többiek már nem voltak otthon, így szabadon mászkálhattam a lakásban. A lábam már jobban volt, de ezt ők nem tudhatták meg.
Ez a nap is unalmasan telik. Megint filmet nézek és a telefonomon játszom. Bármi jó, csak ne kelljen gondolkodnom. Este mikor a fiúk hazaérnek, már teljes létszámmal, inkább kihasználom, az előző éjszakai álmatlanságom egyetlen előnyét és elalszom. Nem akarom hallani még a hangját se. Félálomban még hallom, hogy Key bejön a szobámba és megnézi, mi van velem, aztán képszakadás.

*

Pakolászásra ébredek. Key kutakodik a szekrényemben, és akármilyen csendes is próbál lenni, nagyon nem megy neki.
- Mit keresel? - kérdezem álmosan. Ő ijedtében ugrik egyet, majd megfordul.
- Jaj, ne haragudj Minnie, felébresztettelek? - Még jó, hogy felébresztettél, jó hogy nem légkalapáccsal ostromlod a szekrényt!
- Nem, mit keresel? - láthatóan megnyugodott és mosolyogva jön közelebb.
- Tudod, nemrég kölcsön adtam azt a virág-mintás pólómat. Nem tudod, merre lehet?
- De, azt hiszem a szekrény bal oldalán a nadrágok alatt. - mondom, miközben próbálom belőni, hova is irányítom. Úgy tűnik jó helyre, mert diadalmasan emeli a feje fölé a keresett ruhadarabot.
- Megtaláltam! Köszi Minnie! - vigyorog rám.
- Ne segítsek pakolni?
- Nem, dehogyis, neked pihenned kell, hogy minél előbb utánunk jöhess. - és még mindig mosolyogva vágtázik ki a szobámból. Bűntudatosan vizsgálom a bokámat, aminek már szinte semmi baja.
- Szegény Key. - sóhajtom, majd visszarogyok a párnáimra.

*

Mire a fiúk összepakoltak, egy örökkévalóság volt. Azalatt a menedzser velem beszélgetett és szidta a lassú fajtájukat néhány kevésbé szalonképes jelzővel illetve őket. Mikor már minden kész volt, a srácok bejöttek elköszönni. Minho és Jinki is megöleltek és sürgettek, hogy minél előbb gyógyuljak meg, aztán Key fogott satuba és a többieknek megint le kellett hámozni rólam, de addigra már meg kellett fogadnom, hogy vigyázni fogok magamra, eszem rendesen, és nem felejtek el levegőt venni… 

Jonghyun csak beintett az ajtóból, aztán el is indult a bejárat felé. Majd nagy nehezen mind elindultak. Esti géppel mennek, hogy időben ott legyenek az első koncerten. Késő van már, ezért lefekszem, holnap nehéz napom lesz. Első utam az ügynökséghez lesz.

*

Miután megfürödtem, rendbe hoztam a fejemen sörényként álló hajam, és megreggeliztem, ahogy azt drága Key umma megparancsolta, elindultam az SM épületébe. Reménykedtem, hogy bent találom az igazgatót, így rögtön az irodájához mentem. Szerencsém van, szinte azonnal fogad, így minél előbb túl lehetek rajta. Bekopogok.
- Gyere csak be! - szól ki az igazgató, én pedig nagyot nyelve lépek az irodába és odaállok az asztalához, vele szemben. - Szia Taemin! Valami baj van? - kérdezi.
Jobb, ha egyenesen a közepébe vágok.
- Uram, ki akarok lépni a SHINee-ból!