10. rész

Reggel a telefonom ébreszt. Key hív.
- Halló? - szólok bele olyan éberen, amennyire csak tudok.
- Szia Minnie, felébresztettelek? - ez a kérdés…
- Nem, dehogy, mondd csak!
- Lenne kedved átugrani ma? - meglep a kérdés, de örülök is neki.
- Persze! - válaszolok lelkesen.
- Ugye még tudod az utat? - kuncog Key a vonal túloldalán.
-  Nagyon vicces. Egy óra múlva ott vagyok. - morgom bele a telefonba.
- Várunk! - majd lerakja.
A többiekkel is megbeszélem, nem zavarja-e őket, ha elmegyek, de mind mosolyogva nyugtatnak meg, hogy nincs semmi baj. Így kevesebb, mint egy óra múlva már a SHINee dorm ajtaja előtt állok. Azon gondolkodom bemenjek-e, vagy kopognom kéne, de mivel már jó ideje nem lakom itt, inkább bekopogok. Key nyit ajtót.
- Szia Minnie! - ölel át vigyorogva. - Miért nem jöttél be?
- Hát… - kezdeném, de félbe is szakít.
- Ez ugyanúgy a te otthonod is, mint eddig. – jelenti ki, majd behúz és becsukja az ajtót.
Furcsa újra itt lenni. Elvarázsolva nézek körül és nem csak a régi emlékek miatt.
- Milyen rend van itt... - csúszik ki a számon, amit azonnal meg is bánok, mert Key rögtön lecsap a témára.
- Miért nálatok mi van? - kérdezi.
- Ne akard tudni! - mondom nevetve, mire elkerekednek a szemei és megígéri, hogy egy héten belül átugrik megnézni a dormunkat.
Mikor beérünk a nappaliba a többiek mind a kanapén ülnek és videojátékoznak, de azonnal le is állítják, ahogy belépek és rám szegezik a tekintetüket. Kivéve persze Jonghyunt, aki a telefonját kezdi tanulmányozni.
- Jajj nekem! - nyögök fel és lehuppanok a fotelbe. Felkészülök a vallatásra.
- Jó kis bandád van... - kezdi Jinki, de Key már nem bírja tovább, így minden bevezetőnek szánt részt átugorva a közepébe vág.
- Milyen viszonyod van velük? - kérdezi azzal a vesébe látó tekintetével.
- Ugyan, kérlek! - forgatom a szemeimet, de ő csak nem hagyja abba.
- Láttuk tegnap, hogy mit csináltok. Nem vagyunk hülyék. - erre már Jonghyun is engem bámul ugyanazzal a mindent tudó arckifejezéssel, mint a többiek és én már nem bírom ki nevetés nélkül.
- Mi olyan vicces? - szól rám élesen Key.
- Semmi, semmi. - nyögöm ki nagy nehezen, majd mikor már kapok levegőt, és rendesen képes vagyok beszélni, nekiállok lenyugtatni őket. - A barátaim, mintha testvérek lennénk. Ennyi van köztünk. Megnyugodtatok? - Key láthatóan nem biztos benne, hogy igazat mondok.
- Esküszöl? - hajol hozzám egészen közel és egyenesen a szemembe bámul. Nagyon nehezen sikerül megőriznem a komolyságom, de ha most elröhögném magam, biztos azt hinné, hogy hazudok.
- Esküszöm. - jelentem ki a lehető legkomolyabban, mire egy kicsit megnyugszik és rátér a következő pontra a listáján.
- Eszel te rendesen?
- Igen, Dakho egész ügyes szakács. - felelem mosolyogva.
- Mi a helyzet a renddel? Mekkora kupi van nálatok? - már nagyon megbántam, hogy megemlítettem.
- A legrosszabb rémálmodban se láttál még olyat. - mondom vigyorogva, mire elsápad és eltátja a száját. A többiek csak röhögnek, még Jonghyun is. Olyan aranyos, mikor nevet. Gyorsan elkapom a pillantásom és újra az én aggódó ummámra koncentrálok.
Pár órányi beszélgetés után, inkább hazamegyek, nehogy a többiek aggódjanak.

*

Mikor hazaérek, épp videojátékoznak. Ahogy meglátnak, azonnal kezembe nyomnak egy joystickot, én pedig vigyorogva ülök le melléjük játszani. A végére már csak Hyunki és Dakho maradnak, akik nem tudnak kiegyezni döntetlenben. Mi úgy döntünk, lefekszünk aludni, ezért ott hagyjuk őket, hadd öljék egymást.
Bemászom az ágyamba és a barátaimra gondolok. Mosollyal az arcomon alszom el.

*

Megint korábban kelek, mint a többiek. Ahogy belépek a konyhába látom, hogy Dakho épp nekilát a reggeli elkészítésének. Épp leülnék az asztalhoz, mikor csöngetnek. Álmosan csoszogok oda az ajtóhoz, de ahogy kinyitom, azonnal felébredek.
- Key?!
- Jó reggelt Minnie! - mosolyog rám, majd befurakszik mellettem a lakásba. Mögötte meglátom Minhot, aki bocsánatérően néz rám.
- Magával rángatott. - mondja, majd ő is belép.
Key teljesen lefagy, mikor körbenéz. Mindenhol szétdobált ruhák, chipses és cukros zacskók, néhány használt tányér, újságok, cédék…
- Tae-Taemin. - kapja a szája elé a kezét, mire én csak a fejemet fogom. Mikor azt mondta, hogy átjön össze kellett volna pakolnom.
Dakho épp ezt a pillanatot választja, hogy kirohanjon a konyhából egy vödör vízzel, amit egyértelműen a kanapén horpasztó Daehyun ébresztésére akar használni. Chin is előkerül egy szál rózsaszín alvópólójában és nyuszis tutyiban, Hyunki pedig épp ekkor vágtázik át a nappalin, diadalmasan a feje fölött lóbálva egy szemceruzát, sarkában az átkozódó Shouval.
Key sápadtan, mozdulatlanul áll, a történtek nyilván sokkolták. Minho pedig hol az ő, hol az én arcomat tanulmányozva igyekszik visszafojtani a feltörni készülő nevetést. Mikor a fiúknak feltűnik a két látogató, mosolyogva köszönnek nekik, aztán folytatják, ahol abbahagyták. Nem szégyenlősek…
Miután Dakho nyakon öntötte Daehyunt a hideg vízzel, odajön és megkérdezi Key-től és Minhotól, hogy kérnek-e valamit. Minhoval odavezetjük Key-t a konyhaasztalhoz és nagy nehezen leültetjük, majd Dakho mindegyikünk kezébe nyom egy csésze kávét.
A koffeinbevitel után Key végre kezdi visszanyerni a színét és az eszméletét, így szemöldök-ráncolva tanulmányozza a tornádó pusztította dormot.
- Hihetetlenül rendetlenek vagytok. - húzza el az orrát. Tipikus díva viselkedésén muszáj elmosolyodnom.
- Mi is gondolkodtunk már rajta, hogy vajon mi történne, ha Daehyun elaludna valahol és elveszne egy ruhakupac alatt… - mondom nagy komolyan, mire egy felháborodott kiáltás hallatszik a nappaliból.
- De komolyan. - sóhajtja Key. - Nektek is lesz ma táncpróbátok? - kérdezi hirtelen.
- Igen, délután. Miért?
- Az igazgató beszélni akar velünk. Mindkét bandával. - mondja miközben kritikus pillantásokkal méregeti a mosatlan edény hegyünket.
- Miről? - kérdezzük Dakhoval egyszerre.
- Nem tudom. Csak annyit mondott, hogy beszélni akar velünk. - feleli Key és közben kiissza az utolsó csepp kávéját, majd elmossa a bögréjét. Minhoval csak összevigyorgunk a mi dívánk viselkedésén, Dakho pedig elképedve áll. Intek neki, hogy ne is törődjön vele, így tovább folytatja a főzést.
- Szerintem nekünk mennünk kéne. - mondja Minho, miközben feláll az asztaltól, mivel a SHINee ummája épp nekilátna a többi edény elmosogatásának.
- De… - kezdene ellenkezni Key, mert párja már húzza is az ajtó felé.
- A többiek leszedik a fejünket, ha késünk. - mondja, aztán felveszi a cipőjét és még egyszer visszaint. - Sziasztok!
- Délután találkozunk! - kiabál vissza Key is, de Minho már ki is húzza maga után az ajtón.
Én csak mosolyogva nézek utánuk.