5. rész

- Uram, ki akarok lépni a SHINee-ból!
- Tessék? - látom, hogy meglepődött, gondolom ezen kívül mindenre számított. - Hogy érted, hogy ki akarsz lépni?
- Nem szeretnék többet a SHINee tagja lenni. - mondom szemlesütve. Mikor idejöttem, már akkor tudtam, hogy ez lesz a vége. Alapos fejmosás után hazazavar. Felesleges volt eljönnöm.
- Nos, ez érdekes kérés... - szólal meg elgondolkodva, én pedig várom, hogy végre elzavarjon. - Egy pillanat.
Meglepetten kapom fel a fejem, ahogy az igazgató kisétál az irodából. Mit akarhat? Miért nem küldött még haza?
Nemsokára visszajön, egy másik hyunggal, akit még nem ismerek, így bemutatkozom. Nem értem a helyzetet, de az udvariasságot alaposan belém nevelték. Először a szüleim, aztán Key.
- Rendben van Taemin.- mondja az igazgató. Úgy érzem fejre állt a világ. Mit mondott? Jól hallottam?
- Te-tessék? - dadogom, olyan hangosan, amennyire az összeszorult torkom engedi.
- Nem leszel többé SHINee tag. – mintha pofon vágtak volna. Most kirúg? – De ettől még az SM-nél maradsz.- Micsoda? Miről beszél? - Egy új banda létrehozásán gondolkodunk egy ideje, de úgy gondoltuk, hogy hiányzik belőle valami plusz, ami miatt felfigyelnek rá. A SHINee már befutott, nélküled is fent marad, és ha egy új banda tagja lennél, arra könnyebben felfigyelnek. Így mindenki jól jár. Neked ez így megfelel Taemin? - néz rám és én próbálom felfogni, amit mond. Új banda. Egy új bandába tartoznék. Végül is ezt akartam, nem? Nos, akkor vágjunk bele. Mindenkinek jobb lesz így…
- Igen, uram.
- Nos, akkor ezt megbeszéltük. Megkérnélek, hogy erről ne szólj senkinek. Ez amolyan „titkos project”, csak a benne dolgozók fognak tudni róla, érted?
- Jinkiéknek se szólhatok? - megdöbbentő, hiszen őket épp annyira érinti, mint engem.
- Idővel megtudják, te csak törődj a saját munkáddal és minden rendben lesz.
- É-értem. - nyögöm ki nagy nehezen. Nem mondhatom el nekik. Elárultam őket és még hazudnom is kell. Lee Taemin, mekkora szemétláda vagy…
- Ez az úr lesz az új bandád menedzsere. – mutat a mellette álló férfira, akit Jang Lee Hannak hívnak. - Mivel hamarosan már nem tartozol a SHINee-hoz ki kell költöznöd a dormból. Van néhány napod összepakolni, amíg elintézzük a hivatalos ügyeket.
- Értettem.
- Szóval ezt megbeszéltük. – zárta le a beszélgetést az igazgató és ezzel ki is intett engem és az újdonsült menedzseremet az irodából.
- Öröm lesz együtt dolgozni veled Taemin! - fordul felém mosolyogva.
- Örülök, hogy ön lesz a menedzserem! - mosolygok vissza rá és közben azon agyalok, hogy hogyan kerültem ebbe a helyzetbe.

*

Minden olyan gyorsan történik. Tegnap az igazgató közölte, hogy egy új banda tagja leszek. Azóta jobb híján nekiláttam összepakolni. Key rendmániájának köszönhetően nem volt nehéz dolgom. Minden egy helyen volt. Key…Szegény, ha megtudja… 
A telefonom csörgése rántott ki az önmarcangolásból, gyorsan kikerestem az ágyamon ágaskodó ruhakupac alól és felvettem.
- Halló? - szóltam bele idegesen. Attól féltem, hogy az egykori csapattársaim egyike keres.
- Jó reggelt Taemin! – az új menedzserem.
- Jó reggelt hyung! - válaszolok bizonytalanul.
- Jó híreim vannak. Összeállt a bandád. Ma délután kettőre be tudsz jönni, hogy bemutatkozzatok? - Ilyen gyorsan? Ezek aztán nem vesztegetik az időt. 
- Persze, ott leszek.
- Remek! Várunk. - lelkendezik, majd leteszi. Üres tekintettel bámulom a telefonom. Mi folyik körülöttem? 

Miután már az összes holmim összepakolva állt a szobám közepén, úgy döntöttem körbejárom a dormot. A dolgok állása szerint talán utoljára tehetem.
Benézek a konyhába, ahol Key főzni szokott a csapatnak és akárhányszor megpróbálok lopni egy-egy falatot, rácsap a kezemre és kizavar. A nappaliba, ahol filmet szoktunk nézni és ahol videojátékokon öljük egymást.
A zeneszobához több emlék is fűződik, de most csak a szebbeket idézem fel. Mikor Jinki az új számát énekeltette fel velem, ami persze nem került be az új albumba, de a felvételt megtartotta. Key itt tanított a helyes angol kiejtésre, és még akkor is türelmes maradt mikor már ötször rontottam el ugyanazt a szót. Végigsimítok a zongorán. Jonghyun ezen játszott nekem, itt csókolt meg először. Akaratlanul is a számhoz nyúlok, ahogy eszembe jut. Nagyot nyelve megyek tovább.
A gardrób, ahol Minhoval elbújtunk, mikor összetörtük Key egyik körömlakkját. Mint mindig, gyorsan megtalált minket. Előle nincs menekvés. És néhanapján Jonghyunnal is ide jöttünk.
Benézek a fürdőbe, ahol Key minden nap a hajamat igazgatta, hogy álljon valahogy, és ahova néha Jonghyunnal is bezárkóztunk. Nagyot sóhajtva nézek az órára, és rájövök, hogy indulnom kell. Gyorsan felkapom a cipőm és elindulok az SM-hez.