7. rész

Az új dorm nincs olyan messze, mint hittem és reméltem. Gyalog akár tíz perc alatt ott lehettem volna. Mikor odaérek, a többiek már ott vannak. Mind félálomban ásítoznak, miközben próbálnak valami köszönéshez hasonlót kipréselni magukból. Nem bírom megállni vigyorgás nélkül. Mivel én vagyok a leghasználhatóbb, úgy döntök, hogy körülnézek. Megvan a konyha, fürdő, a nappali, zeneszoba, gardrób és három hálószoba.
Visszamegyek a félkómás csapattársaimhoz, hogy közöljem velük a híreket és felébresszem őket.
- Na fiúk, három szoba van. Kik lesznek szobatársak? - kérdezem az álmosan pislogó bandától, akik erre már kezdenek éledezni.
- Hát… - kezdi Daehyun, de egy ásítás félbeszakítja, így inkább a többiekre nézek, akik már nagyjából magukhoz tértek.
- Kő-papír-olló? - teszi fel a kérdést Hyunki, mire mind rábólintunk.
Hosszú, keserves kő-papír-olló háború után, végre megvannak a párok. Hyunki és Dakho, Shou és Daehyun, végül pedig Chin és én. Miután ezzel is megvagyunk, bepakolunk és elhelyezkedünk a szobáinkban.
- Hyung, mi lenne, ha este megnéznénk egy filmet? Tudod, hogy kicsit összeszokjunk. - mondja Chin, miközben a ruháit pakolja.
- Jó ötlet. - válaszolok rá se nézve, úgyis derékig bemászott a szekrénybe.
- Vannak filmjeim. Lehet válogatni. - becsukja a szekrényajtót és nekiáll felhúzni az ágyneműjét. Én hitetlenkedve figyelem.
- Mennyi rózsaszín cuccod van. - csúszik ki a számon, mire felém fordul és szégyenlősen elvigyorodik.
- Szeretem a rózsaszín és a cuki holmikat. - mondja, miközben az utolsó plüssállatot is eligazítja az ágyán. - Sokan azt hiszik emiatt, hogy meleg vagyok, pedig egyáltalán nem. Semmi bajom vele, ha valaki az, de én nem vagyok. - mosolyog rám, aztán tovább rendezgeti az éjjeliszekrényén a habos-babos cuccait.
- Csak éjszaka bele ne fulladj a plüssállatokba! - mondom vigyorogva. Mindketten elnevetjük magunkat, aztán elindulunk megnézni, hogy, hogy állnak a többiek.
Hyunki és Dakho épp azon veszekszenek, kinek nagyobb a térfele, így kénytelen vagyok közéjük furakodni és megnyugtatom mindkettejüket, hogy a szoba mindkét fele határozottan azonos méretű. Chin tájékoztatja őket az esti filmezésről, mire azon kezdenek vitatkozni, hogy milyen filmet nézzünk.
Egy szobával arrébb Daehyun az ágyon kiterülve horkol két nyitott bőrönd között, Shou pedig egy valószínűleg általa falra szerelt tükör előtt igazgatja a haját és a sminkjét. Neki is szólunk az esti programról, mivel Daehyunt felébreszteni lehetetlen próbálkozásnak bizonyult.
Miután ezzel végeztünk, jobb híján leülünk a tévé elé és keresünk egy show-műsort. Addig nézzük, amíg Daehyun olyan éberen, amilyennek még nem láttam, bevágtázik kezében egy videojátékkal és elkezdi összekötni a tévével. Chinnel kérdőn nézünk rá, mire a kezünkbe nyom két joystickot azzal az utasítással, hogy játsszunk.
Végül mind a hatan röhögve, egymást lökdösve próbáljuk legyőzni a többieket.
- Naaa ez nem ér! - nyafog Chin, mikor ismételten veszít Dakho ellen.
- Én verhetetlen vagyok! - mondja magabiztosan a nyertes, de már kap is tőlem egy végzetes találatot.
- Úgy tűnik mégse! - mondom neki vigyorogva, mire mindannyiunkból kitör a nevetés és folytatjuk ahol abbahagytuk. Hihetetlen. Rég nem éreztem ilyen jól magam.

*

Egy hetet kaptunk összeszokni, és mint kiderült, ez épp elég is volt, hogy megismerjük egymást.
Kiderült például, hogy Chin nem csak megjátssza a cuki maknaet, ő tényleg ilyen. Itthon is rózsaszín ruhákban járkál, és ugyanúgy viselkedik, mint máshol.
Remélem, hogy neki nem úgy kell majd megválni ettől a viselkedéstől, mint nekem…
Rájöttünk, hogy Daehyun bárhol és bármikor képes elaludni, kivéve, ha a videojátékra koncentrál.
Dakho az életünket mentette meg, mivel tud főzni, nem is akárhogy. Ezzel megkímélt minket az éhenhalástól és az ételmérgezéstől, mivel, mint kiderült, a másik négy tag főzőtudománya az enyémmel vetekszik. Így lett Dakho a hivatalos szakácsunk. Emellett arra is rájöttünk, hogy reggel nem szabad zavarni, mert ébredés után, ha valaki túl közel merészkedik hozzá, vagy csak rá mer nézni, annak leharapja a fejét. Ettől függetlenül hálásak vagyunk a családjuk étterméért.
Shou nem hajlandó egy lépést sem tenni tökéletes frizura és smink nélkül, persze ezzel néha meg is vicceljük. Ezen kívül annyi édességet eszik, amennyit mi öten se lennénk képesek. Mindig van nála valami csoki, vagy sütemény, és egész nap tömi vele a fejét. Szerintünk az ereiben is karamella folyik.
Hyunki pedig szappanopera függő. Igen, egész nap képes azokat a nyáltól csöpögő sorozatokat bámulni a képernyőre tapadva.
És ők is rájöttek a horrorfilm imádatomra.
Csak egy olyan tulajdonság volt, ami mindegyikünkből hiányzott. A rendmánia. Mi alkottuk a világ legrendetlenebb bandáját. Ha Key betenné a lábát a dormunkba, valószínűleg kitépné az összes szőkére festett haját.
Egymás néha idegesítő szokásaitól eltekintve még a nemi identitásokra is fény derült ez idő alatt. Mint kiderült, Dakho és Shou melegek, és én is bevallottam a többieknek, hogy az vagyok. Ez egyáltalán nem zavarta a csapat hetero felét, csak nyomatékosan megkértek minket, hogy ha lehetséges, egymáson éljük ki a vágyainkat, ne rajtuk, és persze ne felejtsünk el szólni nekik, ha bandán belüli házasság jön létre.
Szóval jól összebarátkoztunk, és sikerült elterelniük a figyelmemet minden problémámról. Majdnem mindről…

*

Mikor bementünk táncpróbára meglepve vettem észre, hogy nem azt a koreográfust kaptuk, akivel a SHINee-val dolgoztunk. Ami kiverte a biztosítékot az az, hogy rögtön egy olyan koreográfiát dobtak a nyakunkba, aminél még egy jól összeszokott csapatnál is csak imádkoztam volna, hogy határidőre betanuljuk. A dalaink ugyanilyen bonyolultak voltak. Úgy éreztem, összecsapnak a fejem fölött a hullámok, de meglepő módon pár nap alatt összerázódtunk és gyorsan haladtunk. Határidőre megtanultuk a koreográfiát, felénekeltük a dalokat, és már folytak a klip felvételei is.
Levegőt venni se volt időnk, aludni is alig tudtunk, - kivéve Daehyunt, aki ahogy beértünk az öltözőbe már horpasztott is - de végül a klip is készen állt, hogy bekerüljön a zenecsatornák adásába, és az A.N.Jell hivatalosan is debütáljon.

*

Izgatottan ülünk a tévé előtt és Dakho diós sütijével tömjük magunkat, miközben a klipünket várjuk.
- Kezdődik! - visítja Chin, mire mindenki odakapja a fejét és végignézzük a debütáló klipünket.
- Látjátok, milyen jól nézek ki? - szólal meg Hyunki, miután vége.
- Messze nem olyan jól, mint én! - mondja büszkén Dakho, mire tömegverekedés tör ki a kanapén.
- Még jó, hogy a földre ültünk. – mondom a mellettem kuncogó Chinnek és Shounak.
- Ezek ketten nem normálisak. - morogja Daehyun, miközben egy újabb sütit töm a szájába és elkezdi bekapcsolni a videojátékot. - Játszunk? - néz körbe.
Megint a leaderen a sor, hogy leállítsa azt a két kanapén fetrengő idiótát, így sóhajtva felállok és nekifutok, hogy szétszedjem őket.