6. rész

Mikor odaérek a menedzser már vár.
- Taemin! - jön oda hozzám mosolyogva.
- Jó napot! - mosolygok vissza. Ránéz az órájára, majd elindul a kijárat felé.
- Sietnünk kell! Időpontunk van. - Időpontunk? Hova? Meg sem tudom kérdezni, csak loholok az elképesztő sebességgel lavírozó menedzser után.
Mire észbe kapok, már egy fodrász székben ülök, és a hajamat vágják. A hyung szerint teljes átváltoztatáson kell átesnem, hiszen nem maradhat meg a SHINee-s kinézetem. Így hagyom, hogy a fodrász levágja vállam alá érő hosszú hajam. Mindig is utáltam, de ahogy látom a földre hullani, minden hajszálat megsiratok magamban. Ezzel SHINee Taeminnek vége...
Mire kijövök a fodrászszalonból, az eddig sörényként ágaskodó hajkoronámból nem marad semmi. Helyette rövidebb, felzselézett, kék melírral tarkított hajzattal állok itt és azon tanakodom, hova lett Taemin. Furcsa érzés, de mindenki dicséri, és valóban férfiasabb a rövid haj. Hozzá kell még szoknom.

Mikor visszaérünk az SM épületébe, egyenesen az egyik tárgyalóterembe megyünk, ahol már vár az új bandám. Mint kiderült a nevünk A.N.Jell lesz. Hat tagúak leszünk.
Ahogy beléptem a terembe, szembe találtam magam az öt bandatársammal. Úgy látom már őket is alávetették az átváltoztatásnak.
Az első akin megakadt a szemem, Chin. Első gondolatom az volt, hogy; Mit keres egy lány a csapatban?! De ahogy jobban szemügyre vettem, kételkedni kezdtem benne, hogy lány, és mikor megszólalt, azonnal elszállt minden kételyem. Fiú. Ő lesz a csapat maknaeja. Táncol és rappel. Majdnem vállig érő szőke haja van, a frufruja fél oldalt takarja hatalmas barna szemét. A ruháiban sok a rózsaszín. Ha nem mondják, hogy ő a maknae, rá nem jöttem volna...
A következő Shou volt, aki az énekesünk lesz. Vékony srác, fekete hajjal, ami hasonlít az enyémhez.
Utána Hyunki, a másodénekesünk, aki alacsonyabb nálam, de nem szeretnék vele összetűzésbe keveredni. Ő szőke, rövid hajú.
Mellette állt Daehyun, az egyik rapperünk. A fodrászok őt sem kímélték, világosbarna hajában vörös és fekete csíkok virítanak. Nagyjából velem egy magas és a testalkata is hasonlít rám. Emellett elég szégyenlősnek tűnik.
És végül Dakho, a másik rapper. Az ő haja vörös és kicsivel hosszabb, mint az enyém. Velem egy magas, jól kigyúrt, izmos. És meglepő módon kék szemei vannak. Jóképű, az biztos.
Én pedig maradok vezető táncos és leader. Hihetetlen. Én leader! Igaz, hogy Hyunki egy évvel idősebb nálam, de nekem van több tapasztalatom, így érthető, de ettől még nem készültem erre a lehetőségre. Mibe keveredtem?! 
Miután végeztünk a bemutatkozással az igazgató átvette a szót.
- Fiúk, mától ti vagytok az A.N.Jell. Hogy minél előbb összeszokjatok, holnap átköltöztök az új dormotokba. Itt a cím. - mindannyiunk kezébe nyom egy papírt, rajta a kérdéses információval. - Remélem, hamar megszokjátok az új helyzetet. Kaptok néhány napot az összeismerkedésre, aztán kezditek a táncpróbákat és a debütáló albumotok felvételeit. Sok sikert! A menedzseretekkel megbeszélésünk van, ti nyugodtan hazamehettek készülődni. - ezzel lezárja a beszélgetést és a menedzserrel együtt kimennek a teremből. Mind a hatunknak szokatlan és kicsit ijesztő a helyzet, így egyikünk se szólal meg. De mégiscsak én vagyok a leader, tehát úgy döntök, kezembe veszem a dolgokat.
- Srácok, örülök, hogy ti lesztek az új bandám. Mindent bele! - mosolygok rájuk és végre ők is visszamosolyognak. Pár óra beszélgetés után úgy döntünk legjobb, ha hazamegyünk és előkészülünk a költözésre. Így az épület előtt elköszönök az új bandámtól és elindulok a lakásba, ami mostantól már nem az én otthonom.

*

Este egyedül ülök a kanapén a nappaliban és bámulom a kikapcsolt tévé képernyőjét. Azon gondolkodom, hogy jutottam idáig. Nemrég még minden rendben volt, most pedig a a világ a feje tetejére állt. Az utolsó estémet töltöm a SHINee dormjában. Többé már semmi nem lesz a régi. A bőröndjeim már az ajtó előtt sorakoznak, a szobámban mindent kiürítettem és rendbe raktam. Minden készen áll az indulásra, kivéve engem. Ide kötnek a legszebb és a legrosszabb emlékeim. Itt nőttem fel. Key, Minho, Jinki és Jonghyun voltak a második családom és én elárultam őket. Tehetetlenül kapaszkodom a párnába miközben újabb zsebkendőt kotrok elő a zsebemből. Akármilyen fájdalmas is, már nincs visszaút. Az órára nézek és meglepve látom, hogy alig maradt pár órám aludni. Ahelyett, hogy bemennék a szobámba, inkább felborulok a kanapén, még szorosabban ölelem magamhoz a párnát, majd álomba sírom magam.

*

Reggel már minden csomagom a kocsiban van és a sofőr lent vár a ház előtt. Én a dorm ajtajában állok és próbálom megjegyezni minden apró részletét. Már el kellett volna indulni, így egy sóhajjal megfordulok, és kilépek a lakásból. Még egyszer utoljára visszanézek életem legszebb éveire, majd bezárom az ajtót, miközben egy könnycsepp gördül le az arcomon.