2014. február 2., vasárnap

1. rész


„Lopott pillantások, rejtett mosolyok, futó érintések, titkos találkozások, és mit sem sejtő barátok. Egy ideig ebből állt a kapcsolatunk Jonghyunnal, miután felfedeztük az egymás iránt táplált érzéseinket. Naponta többször rohantunk el sürgős elintéznivalókra hivatkozva, bezárkóztunk a zeneszobába „gyakorolni”, otthon felejtettük az edző ruhánkat, a telefonunkat, és persze mindig egyszerre. Ezek a dolgok gyorsan feltűntek a banda többi tagjának, de mi úgy tettünk, mintha észre se vennénk, és folytattuk, ahogy addig. Amíg a többiek meg nem unták a titkolózást és ránk nem uszították a lehető legfélelmetesebb fegyvert, amit el lehet képzelni…Kim Kibumot.
Ezért SHINee ummája egy nap leültetett minket a kanapéra és addig nem engedett el, amíg el nem mondtuk az igazat. Persze Key pont ugyanúgy reagált, ahogy azt elképzeltük. Kijelentette, hogy Jonghyun liliomtipró perverz, aki megrontotta az ő ártatlan fiacskáját. Majd egy órás prédikáció és hiszti után Jinkinek végre sikerült lecsillapítani a mi ingerült dívánkat és elérte, hogy megbékéljen a helyzettel, sőt még áldását is adta ránk. Ami már csodának tekinthető fordulat, hogy hajlandó volt helyet cserélni velem, hogy Jonghyunnal egy szobában lehessünk. A nehezebb ügy Minho volt. Tudtam, hogy már régóta szerelmes belém, de úgy gondoltam legjobb, ha úgy teszek, mintha észre se venném. Csak rontottam volna a helyzeten. Láttam az arcán, hogy bántja a dolog, de nem szólt semmit, inkább csak gratulált és még Key leállításában is segédkezett.
Ezek után Jonghyunnak és nekem nem kellett titkolóznunk a barátaink előtt és idővel már Minho mellett is ugyanúgy viselkedhettünk, hiszen láthatóan alakult köztük valami Key-jel mióta szobatársak lettek. Így boldogok voltunk mind. De ezek az idők már elmúltak. A rózsaszín felhők hamar elszálltak és nekem nem maradt más, csak az engem körülvevő, átláthatatlan köd….”

1 megjegyzés: