20. rész /VÉGE/

- Sziasztok! - köszönök, mikor belépek a táncterembe.
- Szia! - köszön vissza mindenki.
A szemem azonnal megakad a terem másik végén ülő Jonghyunon, aki épp Minhoval tárgyalja ki a tegnapi meccset. Sóhajtva szakítom el a tekintetem tőle és indulok a többiekhez.
Már egy hete, hogy szakítottunk, és többnyire igyekszünk kerülni egymást.
- Nemsokára vége. - ül le mellém Key.
- Igen. - mosolyodom el szomorúan.
Hamarosan a SHINee és az A.N.Jell útjai külön válnak.
-Gyerünk srácok!- szól ránk a koreográfus, mert már vagy fél órája táncolnunk kéne.

*

 Hulla fáradtan esem be az ágyamba.
- Hyuuung… - nyüszít Chin a szoba túloldalán. - Nem érzem a lábaim...
- Nyugi... Hidd el, holnap inkább azt fogod kívánni, bárcsak ne éreznéd őket. - motyogom félálomban, mire fájdalmasan felnyög.

*

Álmosan nyomom ki az ébresztőt, aztán nagy nehezen kikászálódom az ágyból és kivánszorgok a konyhába. Ott Dakho épp a reggelit készíti, Hyunki pedig az asztaltól figyeli minden mozdulatát.
Olyan édesek. Ahogy figyelem őket elönt a féltékenység és a fájdalom, de ezeket gyorsan elhessegetem és mosolyogva köszönök nekik.
- Jó reggelt! - ülök le Hyunki mellé.
- Reggelt! - köszönnek ők is.
- Ma lesz az utolsó fellépés, adjunk bele mindent! - mondom nekik már teli szájjal.
- Tényleg. Azért furcsa lesz… a SHINee nélkül. - mondja Dakho.
- Igen. Már jó összeszoktunk. - helyesel Hyunki.
- Igen. - sóhajtom, majd a rántottámnak szentelem az összes figyelmemet.

*

Reggeli után azonnal indulunk a felvételre. Ahogy odaérünk, elkezdenek nyúzni a stylistok, a sminkesek és a fodrászok.
Mire mindannyian készen állunk, már alig van idő kezdésig. Jinki még odaint bennünket magához.
Mikor minden A.N.Jell és SHINee tag ott van, nekikezd.
- Hát fiúk, ez a nap is eljött. Az utolsó közös fellépésünk, legalábbis egyelőre, mert nagyon reméljük, hogy lesznek még bőven. Na, hogy ne is húzzam tovább az időt és ne is bőgjem el magam… Nagyon jó volt veletek dolgozni. Bevallom, az elején kizárólag Taemin miatt örültem, de idővel rájöttem, hogy mind különlegesek vagytok, és jó barátai a mi régi kis maknaenknak, aki időközben felnőtt és már attól félek, talán jobb vezető, mint én. - nevet vele mindenki. - Szóval… - köszörüli meg a torkát. - Sok sikert szeretnénk kívánni a karrieretekhez, hogy minél magasabbra jussatok és megismerhesse a világ ezt a csodálatos bandát. – mosolyog elérzékenyülten. - És hogy a végét illően zárjam… Everybody chicken! - erre mindenkiből kitör a nevetés.
Mit is vártam én Jinkitől… Még hogy jobb vezető lennék nála? Ki van zárva...
Idegesen vonulunk fel a színpadra. Igyekszem minden pillanatát kiévezni, és úgy veszem észre, a többiek is így vannak vele. Próbálom megjegyezni minden mosolyukat, minden egyes mozdulatukat és hangjukat.
Végül a rajongók tapsviharától kísérve, könnyes szemmel vonulunk le, és a színpad mögött egymás nyakába borulunk.

*

Fellépés után visszamegyünk az SM épületébe, hogy egyeztessünk a menedzserekkel és nekik is megköszönjük a sok fáradozást.
Épp az egyik tárgyalóteremben várunk, mikor Key odahív magához. Egy ideje már hezitált ezen, láttam rajta, szóval megkönnyebbültem, hogy végre elmondja, amit szeretne.
- Mi a baj? - lépek oda mellé, mire ő megfogja a vállamat és komolyan a szemembe néz.
- Nem kell elmenned. - kezdi elszántan. - Megbeszéljük a menedzserrel, és az igazgatót is biztos rá lehet venni valahogy, hogy visszaléphess hozzánk.
- Key… - sóhajtom. - Sajnálom, de ez nem fog menni.
- Miért nem? - kérdezi a könnyeivel küszködve.
Tényleg csábító gondolat, hogy újra a SHINee tagja legyek, de egyszer már elárultam a bandámat… még egyszer nem követem el ezt a hibát.
- Kibum… nézz rájuk! - intek a sarokban gubbasztó A.N.Jell tagok felé. - Szükségük van rám...
- Nekünk is. - suttogja.
- Egyszer hagytam ott őket egy bevásárlóközpontban tíz percre, és utána órákig kereshettem őket, mert eltévedtek. - mondom, mire egy gyenge nevetést hallat. - Nem hagyhatom cserben őket. - mondom már komolyan, amire csak bólint és elmosolyodik.
- Tényleg felnőttél... Hiányozni fogsz! - szipogja és átölel. - Nagyon.
- Te is nekem… Umma. - mondom mosolyogva, mire felnevet, és még erősebben szorít magához.
Miután a legnehezebb búcsúzkodást letudtuk, mindenki visszatemetkezik a saját gondolataiba és így várakozunk tovább.
Jonghyun a szoba túlsó végén ül és a telefonján játszik.
Mennyire fogsz nekem hiányozni, te kocka…
Hirtelen kivágódik a terem ajtaja és az igazgató ront be rajta, mögötte a két menedzserrel.
- Fiúk, mivel nincs sok időm, így azonnal a közepébe vágnék. - mondja, miközben ellenőrzi a karóráját. - Nos, végeztünk egy kis közvélemény kutatást a rajongók között. Nagyon úgy tűnik, hogy hallani se akarnak az A.N.Jellről, vagy a SHINee-ról külön. A döntő többség arra voksol, hogy együtt vagytok a legjobbak. És hát… a közönség szava döntő.
Mi itt már szédülünk a sok információtól, amik még el se jutottak a tudatunkig, de az igazgatót ez cseppet sem zavarja.
- Tehát. A.N.Jell turné lefújva, a közös turnétok előkészületeit most kezdjük. Ezentúl társbandák lesztek. Mivel a legtöbb időt együtt töltitek ezentúl, összeköltöztök egy nagyobb lakásba. A cím itt van, kezdhettek pakolni! - rak le pár papírlapot az asztalra. - Nekem most rohannom kell. Remélem, nektek ez így elfogadható. Mindent bele! - és ki is viharzik a menedzserekkel a sarkában.
Mi lassan felfogjuk a dolgokat, de én nem tudok megmozdulni.
A sokkból Key ránt ki, aki nevetve ugrik a nyakamba.
Ekkor hirtelen minden puzzle darabka a helyére kerül.
Amint felfogom, mi történt megpördülök és a tekintetem azonnal egybeolvad Jonghyunéval. A szája lassan mosolyra húzódik ahogy engem figyel és a szemébe könnyek gyűlnek.
- Khm… Srácok, azt hiszem nekünk sürgős dolgunk van valahol máshol. - mondja Jinki a többieknek.
- Igen! - kiált fel Key. - Ideje rendet tanulni! - hallom még a távolodó morgásokat, de nem figyelek rájuk. Számomra most minden megszűnt a csodálatos kiskutyaszemek gazdáján kívül.
Mikor csapódik az ajtó, egy pillanat alatt ott terem előttem, magához ránt és azonnal megcsókol.
A könnyeim folyni kezdenek és érzem, hogy ő is sír.
Mikor levegőhiány miatt kénytelenek vagyunk elválni, felkap és megpörget, majd újra megcsókol és magához szorít.
- Szeretlek Taemin! - mondja a szemembe nézve.
- Szeretlek Jonghyun! - mondom ugyanúgy. Mosolyogva figyelem az arcát.
Az elmúlt hónapok alatt megjártam miatta a Poklot, többször is, de újra és újra felhúzott, és most ismét a Mennyben érzem magam.
Mintha csak olvasna a gondolataimban, egy csókot nyom a homlokomra, majd az ajkamra suttogja, mielőtt ismét birtokba venné.
- Soha többé nem hagylak lezuhanni Angyalom!

VÉGE

Hát... Szeretném megköszönni mindenkinek, aki olvasta a történetet.

Újra meghoztátok a kedvem az íráshoz, amit remélhetőleg majd el is kezdek/folytatok, nemsokára.

Nos, akkor ezer hála minden kommentért és véleményért, és remélem majd oszthatom még meg veletek pár írásomat a jövőben. :)

Azt azért még megköszönném, ha írnátok egy pár szavas összefoglaló véleményt, hogy tudjam, mi tetszett, és mi nem :)

Most, hogy a nagymestert kövessem...
Everybody Chicken!