16. rész

Szerencsére mára szabadnapot kaptunk. A fellépésre csak holnap kezdjük a próbákat, így ma legalább nem látom Jonghyunt.
Kivánszorgok a konyhába, ahol Dakho már a reggelit készíti. Ahogy leülök, észreveszem, hogy aggodalmasan méreget.
- Mi az? - kérdezem szemöldökráncolva. Még fáradt vagyok…
- ... Talán meg kéne beszélnetek. - mondja kis hezitálás után.
- Mi? - Mi a fenéről beszél nekem itt korán reggel? 
- Jonghyunnal. - Áhh…
- Miből gondolod, hogy a beszélgetés bármit megold?
- Látom, hogyan néztek egymásra és, hogy mindkettőtöknek kínszenvedés nap mint nap találkozni. Ez így senkinek nem jó. - mondja. Látom rajta, hogy tényleg aggódik, és nagyon kedves tőle, de nem hiszem, hogy egy kis beszélgetéssel bármit megoldhatnánk.
- Hmm... majd meggondolom. - térek ki a válasz elől, amit ő is észrevesz, így sóhajtva fordul vissza a tűzhely felé.
- Reggelt! - tűnik fel a szemét dörzsölgetve Hyunki.
- Reggelt! - köszönünk egyszerre Dakhoval. Várjunk csak…
Hyunki leül az asztalhoz, Dakho pedig elé is rak egy tányért..
- Köszönöm! - mondja Hyunki. Hyunki? Dakhonak?! 
- Jó étvágyat! - mosolyog… Dakho? He? Mi a fene folyik itt?
Hitetlenkedve méregetem őket, mire Dakho elpirul és visszasiet a tűzhelyhez, Hyunki pedig a reggelijébe temetkezik.
Dakho…elpirult?! Mi a…Na neeeeee!
De még mielőtt felvázolhatnám nekik az észrevételeimet, megjelennek a többiek, és mivel Chin előtt nem szeretnék ilyesmiről beszélni, inkább elhalasztom.
Na tessék. Nem akarok előtte ilyenről beszélni. Már értem, mit éreztek régen a többiek...

Reggeli után elterülünk a nappaliban és nézzük a tévét.
- Hyung. - súgja oda Daehyun.
- Hm? - kérdezek vissza hasonlóan.
- Mi van ezekkel? - bök a fejével a földön egymás mellett fekvő Dakhora és Hyunkira.
- Valami nem stimmel velük. - szól bele Shou is.
- Lehet, hogy járnak. - néz fel ránk Chin a kanapé elől, mire mind hitetlenkedve nézünk rá.
- Ezt… Ezt te honnan veszed? - kérdezi Shou.
- Naaa…én se vagyok már kisgyerek, hyung. - mondja szemforgatva, aztán visszafordul a képernyő felé. Mi csak tátott szájjal bámuljuk egymást.
- Ezentúl nem beszélhetünk előtte semmi ilyesmiről. - szólal meg Daehyun, amire mi csak bólogatunk.
Kis idő múlva nekiállunk videojátékozni. A végére csak Dakho, Hyunki és én maradunk. Szándékosan hagyom, hogy Hyunki eltaláljon és így én esem ki. Kíváncsi vagyok valamire…
- Ez az! - ugrik fel Hyunki.
- Mi nyertünk! - mondja Dakho, Hyunkira vigyorogva… Bingó! 

Mikor a többiek már elvonultak aludni, épp sikerül elcsípnem a két jómadarat.
- Hát ti? - szegezem nekik a kérdést.
- Mi van velünk? - mereszt nagy szemeket Dakho.
- Ugyan kérlek. Szerintem mind tudjuk, hogy van kisebb tapasztalatom e téren, plusz a legjobb barátom vagy. Mellesleg a többiek is észrevették.
Erre sápadtan néznek össze és tátognak, mint a halak.
- Hát.. mi…- kezdi Dakho.
- Ő.. az úgy volt…- folytatja Hyunki.
- Bökjétek már ki! - szólal meg mögöttük Daehyun.
- Gratulálhatunk, vagy nem? - kérdezi Shou is.
- Hát… igen. - mondják egyszerre, mire Chin ugrik a nyakukba.
- Én megmondtam! - énekli még mindig a naplemente minden színében pompázó párt ölelgetve.
- Na végre! - sóhajtok fel, de a vigyort nem tudom letörölni az arcomról.
- Miután erre is fény derült… mehetnénk aludni? - kérdezi Daehyun pár ásítással egybekötve.
- Ez jó ötlet. - mondom én is álmosan, aztán mind bevonulunk a szobánkba.

*

Reggel mire kiérek a konyhába Dakho a reggelit készíti, Hyunki pedig a konyhaasztalnál ülve figyeli.
- Reggelt! - motyogom álmosan.
- Jó reggelt! - köszönnek egyszerre.
- Fú, de nehéz lesz ezt megszokni. - jön be Shou is és letelepedik mellém. Utána jön Chin és Daehyun is.
- Mit csinálunk ma? - kérdezi Dakho, miközben mindenki elé rak egy tányért.
- Interjú, aztán tánc…- mondom miközben épp számba tömök egy jó adag rántottát.
 
Az interjún szerencsésen túljutottunk, de Dakhot és Hyunkit jó messze ültettük egymástól a biztonság kedvéért. Napközben párszor rájuk szóltunk, hogy ha lehet, amit elkezdtek folytassák majd otthon, a szobájukban, de igazából egyikünk se haragudott rájuk. Mosolyogva figyeltük őket.
- Olyan aranyosak. - mondja Shou beülve a kocsiba.
- Aha. - motyogjuk egyszerre Chinnel.

*

Mikor beérünk a táncterembe, a SHINee még sehol. A mi újdonsült szerelmespárunk ölelkezve hallgatja a zenét a terem egyik sarkában, így mi tisztes távolban, az ajtó mellett helyezkedünk el.
Mikor a SHINee belép, azonnal megakad a szemük a gerlepáron.
- Azok eddig nem ölték egymást? - kérdezi Minho.
- De, nekem is úgy rémlik. - mondja Jinki.
- Kétpercenként próbálták kitekerni egymás nyakát. - mondja Jonghyun.
- Mi történt velük? - fordul felénk Key.
- Összejöttek. - válaszoljuk egyszerre.
- MI? - erre mind a négyüknek a parkettáról kell felkaparni az állukat.
- Ideje volt. Mi már megőrültünk tőlük. - közli Shou.
- Most meg ezt kell bámulnunk egész nap. - morogja Daehyun.
- De olyan aranyosak. - mondjuk egyszerre Chinnel.
- Az lehet, de most ráncigáljátok ki őket a szívecskék közül, mert próbálnunk kell! - mondja Minho, mire Chin rohan is szólni nekik.
Mivel már csak a fellépésekre gyakorlunk, nincs semmi újdonság, de mire a koreográfus szünetet rendel el, már alig állunk a lábunkon. Kiterülünk a teremben én meg előkeresem a telefonom.
- A fenébe... - morgom idegesen.
- Mi az? - kérdezi mellettem Key.
- Otthon hagytam a fülhallgatóm. - sóhajtom.
- Semmi gond, itt az enyém. - túrja elő a táskájából, majd odaadja. Amíg a koreográfus vissza nem jön, hallgatom a zenét és próbálok nem gondolni rá, hogy csak a mellettem fekvő Key választ el a félmeztelen Jonghyuntól, mivel szerencsétlenségemre azt még láttam, mikor levette a felsőjét.
Mikor végre valahára a koreográfus visszaér, gyorsan behajítom a telefont a táskámba és beállok a helyemre.

*

Este végzünk a gyakorlással, így fáradtan esünk haza. Miközben pakolok ki a táskámból, észreveszem, hogy Key fülhallgatója nálam maradt.
- A francba…- motyogom, majd sietve felöltözöm. - Srácok, visszaadom ezt Key-nek, mert pár óra után beleőrül, ha nem hallgathat zenét.
- Ne menjek… veled? - kérdezi Dakho egy ásítás közben.
- Nem kell, menjetek csak aludni. Még az kéne, hogy a hátamon kelljen hazacipelnem, mert elalszol félúton. - vigyorgok rá, aztán már ki is lépek az ajtón.
Félúton járok, mikor elkezd zuhogni. Felrántom a kapucnimat, aztán amilyen gyorsan csak tudok, eljutok a SHINee dormjába, de ez alatt a pár perc alatt már bőrig áztam. Csavarni lehet belőlem a vizet.
Megállok az ajtó előtt és kopogok. Semmi válasz. Megpróbálkozom megint. Csönd.
Pár percig még várok, aztán óvatosan benyitok. A nappaliban fényt látok, így arra veszem az irányt. Mikor odaérek Jonghyunt látom meg. A kanapén ül, ölében a laptoppal és fülében fülhallgatóval. Ezért nem hallotta, hogy kopogok.
Pár pillanatig figyelem. Egyszerűen nem tudom elszakítani tőle a tekintetem. Talán megérezte, mert egy idő után felnéz, egyenesen rám.