15. rész

- Utáloooom a korán kelést. - ásítja Daehyun, mikor épp a táncteremben várjuk a többieket.
- Neked magával a keléssel vannak problémáid. - mondja neki Chin, amivel kiérdemel egy nyakoncsapást. - Áááá hyuuuung, megint bánt! - siet oda hozzám nyafogva, amire Daehyun csak a szemét forgatja és visszatemetkezik az újságjába.
- Ne menj a közelébe, tudod milyen, mikor álmos. - mondom a nagy szemeket meresztő maknaenak.
- Te, Taemin. - szólal meg mellettem Dakho.
- Hm?
- Key hyung már annyiszor meghívott minket hozzájuk, mi lenne, ha most mi hívnánk át őket vacsorára? - Hát persze… Annál, hogy elmész az oroszlán barlangjába, csak az lehet jobb, mikor meghívod a lakásodba egy kis csevegésre…Vagy inkább T-rex barlangját kellett volna mondanom??? 
- Szerintem jó ötlet. - szólal meg Hyunki.
- Ugye lesz desszert? - vágódik be mellénk Shou is.
- Lesz, de olyan, amit mindenki meg tud enni, szóval te majd kapsz mellé egy kiló cukrot. - mondja Dakho, majd rám néz. - Hyung?
- Persze, jó ötlet. - mondom épp mikor a SHINee belép az ajtón. Három fej fordul felém kérdőn,  –  igen három, mivel Dakho és Hyunki épp a ma esti menün veszekszenek - mire felállok és elindulok a másik bandához, akik épp a táskáikban kotorásznak a ruhájuk után.
- Sziasztok! - köszönök rájuk. - Ma estére van programotok? - erre mind felnéznek rám.
- Azt hiszem, nincs. - válaszol Jinki.
- Akkor van kedvetek átjönni vacsorára? Nyugi, Dakho főz, mi a konyha közelébe se megyünk, szóval ételmérgezéstől nem kell tartani. - mondom, miközben igyekszem oda se figyelni az oldalamba fúródó sötétbarna szemekre.
- Hát ez megnyugtató. - szólal meg Minho, mire mind elkezdenek nevetni.
- Persze, mikorra menjünk? - kérdezi Key.
- Szerintem olyan hat felé… - mondom elgondolkodva.
- Rendben, számíthattok ránk! - vigyorog Jinki.

A nap hátralévő része nyugodtan telik. Mikor délután hazaérünk, Dakho azonnal besprintel a konyhába, hogy nekilásson a főzésnek, nekem pedig van egy olyan érzésem, hogy valamit elfelejtettem…
Egy idő után elképesztő illatok kezdenek terjengeni a lakásban, nekünk pedig hatalmas erőfeszítésekbe kerül, hogy a videojátékra koncentráljunk és vessük rá magunkat az illatok forrására.
Mire kopogás hallatszik, nekünk már csorog a nyálunk. Dakho azonnal rohan ajtót nyitni.
Mikor meghallom, hogy Jinki majd megfullad a röhögéstől, azonnal rájövök, mi ment ki a fejemből.
- Nem pakoltunk össze... - szólal meg mellettem Hyunki, Shou pedig kiviharzik a konyhába.
- Dakho legalább elmosogatott és a konyhában összepakolt. - jön vissza, amitől kicsit megnyugszunk.
Nagy nehezen felállok és elindulok az ajtó felé. Jinki és Jonghyun egymásnak támaszkodva, könnyezve fuldoklik a röhögéstől, miközben Key arcát és a dormot figyelik. Minho kuncogva próbálja felrázni a sokkból a dívát, aki ha lehet még nagyobb sokkot kapott, mint mikor először járt itt.
- Szerintem… menjünk át a konyhába… - nyögöm ki nehezen, mert már nekem is nehezemre esik visszatartani a nevetést. Minho fogja a párját és betereli a helyiségbe.
- Hát… - jön oda Jinki és átfogja a vállam. - Tőlem aztán te is főzhettél volna, ezért már megérte eljönni. - mondja még mindig nevetve.
Hirtelen Minho jelenik meg a konyhaajtóban és felénk vágtázik, majd vihogva borul a nyakunkba, mire már én sem bírom tovább visszatartani. Pár perc múlva már rendesen kapunk levegőt.
- Bocs srácok, de nem bírtam tovább. - szólal meg a könnyeit törölgetve.
Mikor mindünknek sikerül normálisan megállni a lábunkon, bevonulunk a többiek után a konyhába, ahol Key láthatóan megnyugodott attól, hogy eltűnt a fél konyhát elfoglaló edényhalmaz.
A vacsora nyugodtan telik, Jonghyun az asztal másik végén ül és Key szerencsére tökéletesen takarja.

*

Miután a SHINee hazament, a többiek elmennek lefeküdni, én pedig még leülök a nappaliba a laptopommal, hogy átnézzem az időbeosztásunkat.
- Kérdezhetek valamit? - szólal meg mellettem Dakho, amitől majdnem inkfartust kapok. Észre se vettem, mikor kijött.
- Persze.
- Mi történt Jonghyun hyung és közted? - kérdezi egyenesen a szemembe nézve.
- M-Mi? - Ennyire látszik?
- Már az elején feltűnt, hogy a többiekkel jó a kapcsolatod, de őt a lehető legtávolabb elkerülöd.
Mit is vártam? Dakho mégis a legjobb barátom, persze, hogy észrevette… 
- Hosszú, bonyolult, fájdalmas történet. - sóhajtom, aztán elkezdenek dőlni belőlem a szavak, amíg az egészet el nem mesélem az elejétől a végéig.
- Ekkora egy…
- Hé. Nyugi.
- Se szó, se beszéd, hazaállított egy csajjal, és ennyi?  Legalább mondta volna a szemedbe...
- Igen... De már mindegy.
- De… hogy lehetett ekkora köcsög? - kérdezi még mindig hitetlenkedve.
- Hagyjuk, már nem érdekes. - mondom újra a laptopra figyelve.
- Azért… - szólal meg pár perc után. - valamiért végül is hálásak lehetünk neki.- erre felé kapom a fejem. Mivan? - Ha nem csinálja, azt amit, akkor soha nem lépsz ki a bandából, így mi sem álltunk volna össze és most nem lennél a legjobb haverom. - vigyorog rám.
- Igaz. - mosolygok vissza rá.
- Na, szerintem neked is aludnod kéne. Holnap nem lesz könnyű napunk. - mondja miközben feltápászkodik.
- Aha. Megyek. Jó éjt! - köszönök neki még, aztán elindulok lefeküdni.

*

Reggel ismét a telefonom kelt. Morogva nyomom ki az ébresztőt és húzom fejemre a takarót. Milyen nap van ma? Hétfő? Kedd? Forgatás? Forgatás!!!!
Kipattanok az ágyból és már teljesen éberen fogok neki a többiek keltésének. Szerencsére Dakho megint előbb kelt, így megmenekültem Daehyun ébresztésétől és az ő ébredés utáni hangulatától is.
Mire mind kész vagyunk, rohanhatunk, hogy odaérjük. Bevágódunk a stúdió ajtaján, a SHINee már ott van. A sminkesek azonnal kezelésbe vesznek minket, aztán elkezdjük a felvételt.

*

Szünetben kimegyek a mosdóba. Épp a kezem mosom, mikor meglátom a tükörben Jonghyunt. Mellettem áll. Ijedtemben ugrom egyet, amivel csak annyit érek el, hogy egyenesen a karjában kötök ki. Hosszú pillanatokig csak bámuljuk egymást és érzem, hogy elvörösödöm.
- Vissza kéne mennünk... - mondom, majd indulnék is, de visszaránt és a szája már az enyémen van. Próbálok küzdeni ellene, de ahogy csókol, egyre kevesebb önuralmam van. Lassan viszonzom a csókot és a számat is szétnyitom, szabad utat engedve a nyelvének. Végül átkarolom a nyakát és közelebb húzom magamhoz, mire ő felnyög.
A derekamnál fogva felemel és felültet a pultra. Így még jobban hozzásimulok, lábaimmal átfogom a derekát. Keze a pólóm alá csúszik és simogatni kezd, én pedig a hajába túrok... Aztán dörömbölni kezdenek az ajtón.
- Taemin! Lehúztad magad?! - ordít be Dakho, ezzel visszarepítve a valóságba.
Ijedten tolom el magamtól Jonghyunt, és amilyen gyorsan csak tudok kirohanok.
- Itt vagyok. - megyek el mellette, így nem marad más lehetősége, követ.
Alig várom, hogy véget érjen a felvétel és minél messzebb kerüljek Jonghyuntól.
Miután végeztünk, szerencsésen sikerül kiosonnom még mielőtt a SHINee végez az öltözéssel.
Otthon kétségbeesetten kezdem püfölni szerencsétlenül járt párnámat, amíg már nem marad erőm és fáradtan fekszem le rá. Mi a fene baja van? Miért kínoz még mindig?