12. rész

Mikor felébredek, Chin még mindig ott alszik mellettem, hozzám bújva. Kintről zajokat hallok, és ahogy ránézek az órára, rögtön megértem mi történik. Elaludtunk.
Épp készülök, hogy kiszabadítsam a karom Chin alól, aztán felébresszem, mikor kivágódik a szobánk ajtaja és Key ront be rajta.
Azonnal le is fagy, ahogy meglát minket. Feltehetőleg azzal a szándékkal jött, hogy kiugrasszon minket az ágyból, de arra nem igen számított, hogy ugyanabban talál minket, egymásba gabalyodva.
Chin is felébred és a szemét dörzsölve ül fel, így végre felszabadítva a karom.

- Jó reggelt Key! - mondom olyan nyugodtan, amennyire csak tudom. Ő még mindig bámul ránk, aztán megtalálja a hangját.

- Elaludtatok. Késésben vagyunk, szóval igyekezzetek!- hadarja, majd gyorsan ki is megy.

Ennek még lesz visszhangja… 

Később a kocsiban egész úton élvezhetem Key vesébe látó pillantásait, és tudom, hogy ez még csak a kezdet.

Mikor odaérünk a táncterembe, a SHINee többi tagja már ott van, de a koreográfus sehol. Lepakoljuk a cuccainkat és úgy várakozunk, amikor Key vészjóslóan megszólal.

- Taemin, ki tudnál jönni egy pillanatra? - az A.N.Jell tagjai nem ismerték annyira Key-t, hogy bármennyire is foglalkozzanak ezzel a megszólalásával, de a SHINee-ból mindenki odakapja a fejét és várja, hogy mi fog történni.
Nagyot sóhajtva állok fel, majd követem az ingerült dívát ki a teremből, két folyosóval arrébb. Ott aztán megáll és karba tett kézzel fordul felém, jelezve, hogy azonnali magyarázatot követel.

- Mi az? - igyekszem úgy tenni, mintha nem tudnám min húzta fel magát ennyire.

- Én is erre lennék kíváncsi. - feleli összeszűkülő szemekkel, suttogva. - Nemrég még azt mondtad, hogy ők csak a barátaid, és nincs köztetek egyéb kapcsolat.

- És ez így is van. - válaszolok teljes nyugalommal, mire még jobban felkapja a vizet.

- Akkor megmagyaráznád, mi volt az reggel? - morogja.

- Megijedt a vihartól és megengedtem neki, hogy mellettem aludjon. - magyarázom neki.

- Minden barátodnak megengeded, hogy egy ágyban aludjon veled?

- Chin mintha a kisöcsém lenne! – kezdem elveszteni a türelmem.

- De akkor is, egy ágyban találni téged valakivel…- túr idegesen a szőke hajába, mire nálam felmegy a pumpa.

- Ha többet nem rontasz be kopogás nélkül a szobámba, nem fogsz senkivel egy ágyban találni! - a haragtól ezt már nem tudom suttogva mondani, sőt már majdnem kiabálva vágom a fejéhez.

Épp válaszolna, mikor valaki megköszörüli a torkát mellettünk, így egyszerre fordulunk a hang irányába. Minho az, mögötte a döbbent Jinki és Jonghyun.

- Ő... A koreográfus ideért és… és azt kérdezi, elkezdhetjük-e... - nyögi ki Jinki, mikor kicsit magához tér a döbbenetből.
Minho kérdőn néz Key-re, és én ugyanakkor figyelmeztető pillantást vetek mindkettőjükre, majd elindulok vissza a terembe.

*

Több óra tánc után sikerül lenyugodnom, így mire indulunk haza, már teljesen jól vagyok. Szerencsére Jonghyun egész végig a terem túloldalán volt, így szinte nem is láttam.
Mielőtt elindulok, még megállítom Key-t az ajtóban.
- Ne haragudj, amiért kiabáltam veled. - kérek bocsánatot szemlesütve.
- Semmi baj. - mondja mosolyogva, miközben a vállamra teszi a kezét. - Nem kellett volna vádaskodnom. Én is bocsánatot kérek, de ugye tudod, hogy csak aggódom érted?
- Tudom. - mosolygok rá hálásan, aztán gyorsan megölelem és elindulok a többiek után

Este mint mindig filmet nézünk. Ma megint az én napom van, így egy jó kis horror megy, és úgy ahogy kell, a film felénél mind elalszunk.

*

 Reggel ugyanott ébredünk, bár úgy tűnik éjszaka Hyunki megpróbált eljutni az ágyába, mert ő félúton a szobája és a kanapé között, a földön fekszik. Shou és Dakho a kanapén aludtak el, Chin és én egy-egy fotelben, Daehyun pedig a tévé előtt.
- Srácok, ébresztő! - szólok rájuk két ásítás között, mire mind elkezdenek ébredezni. Kivéve Daehyunt, akit ismét Dakhora kell bíznom.
Shou feltápászkodik és ásítozva elindul a konyhába, majd pár perc múlva felháborodottan kiált vissza.
- Mégis ki ette meg a müzlim? - ez inkább visítás, mint kiáltás, amire azonnal válaszol is mindenki.
- Azt mi nem tudjuk lenyelni Cukorhercegnő! - mondja Daehyun, akit addigra Dakhonak sikerül felkeltenie.
- Dettó. - kontrázza Dakho.
- Te etted meg. - szólok neki én. Tegnap láttam, ahogy tömi magába.
- Csak még öt percet… - motyogja Chin, mire mind elképedve fordulunk felé, majd elkezdünk nevetni.

*

Délután már órák óta táncolunk, mikor a koreográfus ad egy kis szünetet. Mind kivonulunk az ital automatákhoz, hogy vegyünk valami hideg üdítőt. Miközben épp kiveszem az üveget, észreveszem, hogy Jonghyun nincs itt. Biztos bent maradt a teremben és a telefonját nyúzza. Elgondolkodva meredek a kezemben lévő üdítőre, majd mielőtt meggondolnám magam, bedobok egy újabb érmét és veszek még egyet.