11. rész

Később az SM épületébe érve a menedzserünket találjuk a bejáratnál.
- Fiúk, végre ideértetek! - rohan oda hozzánk. Még mindig nem fér a fejembe, hogy tud egy ilyen kövér, töpszli emberke ilyen gyorsan mozogni...
- Indulás! - majd neki is indul, mi pedig vállrángatva követjük. Egyenesen az egyik tárgyalóteremhez megy, ahol kinyitja az ajtót és betessékel minket, majd mögöttünk be is csukja. A teremben már ott van az összes SHINee tag.
- Sziasztok! - köszönnek mind egyszerre, majd mi is, és leülünk velük szemben az asztal másik oldalára.
- Egyszer látnom kell a lakásotokat! - szólal meg vigyorogva Jinki. - El nem tudom képzelni, milyen lehet, ha Key-ből ilyen hatást váltott ki. - veregeti meg Key vállát, aki erre csak felhúzza az orrát, mire mindannyiunkból kitör a nevetés.
- És még a hálószobákat nem is látta. - mondja Dakho. Key álla megint a padlón koppan, szemei kistányér méretűre nyílnak.
- Nyugi, a szobák ugyanolyanok, mint a nappali. - nyugtatom meg gyorsan. - Sőt talán még nagyobb rend van. - erre láthatóan megnyugszik.
Jonghyun meg se szólal, a telefonjával játszik, mint mindig, de néha felpillant rám. Már ezektől a pillantásoktól is hevesebben ver a szívem, így inkább megpróbálok tudomást se venni róla.
Nyílik az ajtó, és az igazgató lép be, mögötte a két banda menedzsereivel. Mind leülnek, majd az igazgató neki is lát a mondandójának.
- Nos fiúk, mindkét banda a slágerlisták élén áll és eladási rekordot döntenek az albumaitok. Az A.N.Jell hihetetlen tempóban fejlődik, a SHINee pedig még mindig a csúcson van, így úgy gondoltuk, összehozzuk a feltörekvő és a már befutott bandát. A következő klipetek közös lesz. - erre mindenki olyan arcot vág, mint pár perce Key. - Holnaptól kezditek a gyakorlást. A menedzsereitekkel már mindent megbeszéltem. Jó munkát! - ezzel ott is hagy minket.
A többiek láthatóan örülnek a fejleménynek, de nekem valahogy nem megy. Persze, örülök, hogy újra együtt dolgozhatok a barátaimmal, de így minden nap Jonghyun mellett leszek. Hogy fogom kibírni?

*

- Taemin, eljössz velem bevásárolni? - áll meg mellettem Dakho a megbeszélés után, ezzel kirántva a gondolataimból. Lopva hátrapillantok a két bandára akik már a kocsiba szállnak be, és a tekintetem összetalálkozik Jonghyunéval. Menekülj, menekülj, menekülj... - visszhangzik a fejemben, így gyorsan bólintok Dakhonak.

- Menjünk! - aztán fogom is, és elrángatom a másik kisbuszhoz. 

Az egész utat végig hülyéskedjük, ami eltereli a figyelmem a problémáimról. 

A boltba belépve felvesszük a napszemüveget és a kapucnit, hogy ne ismerjen fel senki, majd nekiindulunk.

- Ezt nézd! - szólal meg mögöttem Dakho. Lassan fordulok meg, miközben még mindig egy müzlis dobozt tanulmányozok, amit Shounak szánok. Sajnos nem száz-százalék cukor...

- Szerinted ez jó le... Te meg mit művelsz...? - kérdezem mikor meglátom, hogy épp próbál minél szexibben megállni, miközben a saját óriásposzterével pózol.

- Hát nem nézünk ki jól? - kérdezi csücsörítve, mire belőlem kitör a nevetés.

- De... Mesésen! - nyögöm ki, és már elő is veszem a telefonom, hogy lefényképezhessem "őket".

- Muti! - ugrik mellém, mikor kész a kép. 

- Nagyon szexik vagytok. - vigyorgok rá.

- Ez természetes. De többet nem vagyok hajlandó vele fényképezkedni.

- Mert?

- Majdnem olyan jól néz ki, mint én. Eltereli rólam a figyelmet. - magyarázza és visszateszi a posztert oda, ahol találta.

- Nocsak, találtál egy vetélytársat? - kérdezem kuncogva.

- Igen. Nekem kell legjobban kinéznem a képeken. - jön oda hozzám és átkarolja a vállam. - Ezért azok a kedvenc képeim, amiken veled vagyok. 

- Kösz...

- Máskor is. Na, mi az az izé? - mutat a müzlire, ami még mindig a kezemben van.

- Shou cukorbombája. - lóbálom meg a szeme előtt.

- Fúj, vidd innen! 

- Jó lesz neki ez? 

- Nekem ehetetlennek tűnik, úgyhogy biztos... - fogja a dobozt és két ujja közé fogva hajítja a kosárba.
- Kell még valami? - kérdezem mikor tovább indulunk.
- Annak az idióta Hyunkinak kell még sampon, különben a miénket használja el... - morogja.
- Az enyémből még sose hiányzott. - fordulok felé.
- Akkor csak én vagyok ilyen kitüntetett helyzetben? - fújtat és lekap egy tubust a polcról.
- Úgy néz ki... - válaszolom, de a gondolataim már megint más felé veszik az irányt, mikor meglátom a SHINee posztereket, és azok közt is Jonghyunét...

*

Este az ágyamban fekszem, hallgatom a vihart és bámulom a plafont. Hogy fogom bírni Jonghyun közelségét? Ha csak rám néz, a szívem majd kiugrik a helyéről. Ha egész nap mellettem lesz…
Mocorgást hallok a szoba másik feléből, ami kiugraszt a gondolataimból, és mire odafordulok, Chin áll az ágyam mellett rózsaszín kockás pizsamájában, frufruja kislányosan felgumizva a feje tetejére.
- Mi a baj? - ülök fel.
- Alhatok veled? - kérdezi bizonytalanul a pizsamát gyűrögetve. Nem értem ezt a hirtelen ötletet, de ahogy az ablakra téved a tekintetem, a kint tomboló viharra, elmosolyodom.
- Félsz a vihartól? - mosolygok rá, miközben arrébb csúszom, hogy ő is elférjen.
- Hát… igen. - nyögi ki szemlesütve.
- Gyere! - látom, hogy meglepődik, de aztán mosolyogva fekszik be mellém az ágyba.
- Jó éjt! - mondja álmosan, miközben hozzám bújik, így én is átölelem.
- Jó éjt! - válaszolom és azonnal el is nyom az álom.